Álmodozni szabad?

Találkoztam párszor olyan emberekkel, akik szintén rajongtak Ázsiáért, akár csak én, és büszkén mesélték számomra, hogy ők bizony komolyan tervezik, hogy ki fognak költözni Koreába/Japánba. Valaki már a továbbtanulást is ott tervezné, valaki pedig a diploma letétele után szeretne kint állást keresni.

Ezek hallatán én is eljátszadoztam a gondolattal, hogy vajon mernék-e kiköltözni? Mi az ami ehhez kellhet, és még ha meg is valósítottuk az álmunkat és ott állunk újdonsült albérletünk előtt Korea vagy Japán közepén, mi garantálja azt, hogy jól döntöttünk?

Én személy szerint mindig becsültem az olyan embereket, akik mernek nagyot álmodni, és bőszen haladnak az álmaik elérése felé. Én is ilyen vagyok. De nagyon fontos, hogy sosem szabad elfelejteni a józan eszünket az álmodozás közben. Reálisan, racionális fejjel kell gondolkodnunk.

Bár nem sokat tudok arról, hogy pontosan mi is a kulcsa annak, hogy kint éljünk, józan paraszti ésszel végiggondolva elsősorban pénz kell hozzá. Nem csak ázsiába, de bárhova el akar költözni az ember külföldre, kell egy alap tőke (főleg ha nincs külső barátja aki segít neki). A kiutazás, a holmik kivitele, a lakás találás, a napi élet fenntartása amíg nem talál az ember munkát. És ez nehezebb, mint amilyennek így is hangzik. Semmi sem garantált.

Ezen kívül ha Ázsiáról beszélünk, mind tudjuk, hogy az ottani munkamorál merőben eltér a nyugatitól. Hatalmas hajszolás, maximalizmus jellemző, önfegyelem, perfekcionizmus. Nekünk nem ez a megszokott, és szerintem egy ottani külföldi számára sokkal nehezebb lehet ezt teljesíteni.  (Én nagyon hajtós ember vagyok, tényleg, de még így sem gondolom azt hogy tudnék érvényesülni ott a munkában.)

De ha még ez is megy, akkor még mindig nem beszéltem a kulturális különbségekről, amelyekbe akaratlanul is beleütközünk. Ha kint szeretnénk élni, mindenféleképpen azt gondolom, hogy meg kell tanulnunk a helyi nyelvet. Az ázsiai nyelvek nem arról híresek olyan olyan könnyűek lennének, ezen kívül az összes tiszteletet kifejező beszédmódot, szokást át kell vennünk, és be kell tartanunk, mert ez rettentően fontos a számukra. Ők ebben nevelkedtek, és ami nekik a vérükben van és alap, arra nekünk direkt figyelnünk kell. Nem lehet egyszerű.

Akármennyire vendégszerető egy ország, ilyen szembetűnő eltéréskor (magyarul hogy mi máshogy nézünk ki mint ők) valamilyen szinten első látásra mindig egy külföldi, "más", nem ide valósi emberek leszünk az ottani társadalom számára. Akár egy olyan emberről van szó akinek a családja már évszázadok óta Koreában él, csak a vére nem ázsiai, ha nem ismernek és rád néznek, akkor akaratlanul is ezt fogják gondolni (és ezt nem negatív előítéletként mondom).  Gondoljatok csak arra, ha itt megláttok egy ázsiait, akkor mi az első gondolatotok? (" juj, egy ÁZSIAI~ *-*" - nem ám X''D) Leginkább az hogy ő valószínűleg nem idevalósi. Ott kb. ugyanez lehet, ha meglátnak egy nem ázsiai embert. Ezzel alapból semmi gond nincs, csak sok olyan ember akad a világon, akár Ázsiában, akár nem, akiknek előítéletei vannak a külföldiekkel szemben.

Magyarán nagyon nehéz lehet elérni ezt a célt: rengeteg pénz, tanulás, kitartás, önállóság, tolerancia kellhet hozzá, és még ezzel sem biztos hogy az ember képes lesz kint maradni - DE nem lehetetlen.

 Egyáltalán, mi a tervünk ha kimegyünk? Persze, ez attól is függ hogy milyen állásunk lesz, milyen végzettségünk van. De a többség nyilván családot szeretne.

És itt jön az a bizonyos gondolat, hogy "akkor ázsiai pasim lesz".

Nyilván, ha az ember egyszer ott él, akkor valószínűleg több az esély arra, hogy ázsiait fog ki magának. Semmi gond.

De én egy valamit nem tudok megérteni, és mégpedig azt, hogy ha valaki direkt eldönti, hogy "én ázsiai pasit akarok". Miért? Mitől jobb egy ázsiai mint egy nem ázsiai? Akármilyen nemzetiségű az illető, emberek vagyunk, és ugyanúgy megvan az esélye hogy akit kifogsz az egy bunkó, de annak is meg van az esélye hogy egy lovagias herceg akivel boldog lehetsz. Tök mindegy hogy ázsiai vagy nem.

Lehet hogy azok jönnek be, de akkor valószínűsítem, hogy a helyesebbik fajta. De gondolj csak bele: ha találsz is egy helyes ázsiai pasit magadnak, nem biztos hogy jó fej, vagy hogy egyáltalán bejönnek neki a külföldi lányok, vagy hogy NINCS BARÁTNŐJE - mivel a helyes pasiknak általában elég hamar akad.

DE természetesen ez sem lehetetlen, csak nagy szerencse kellhet hozzá, szerintem!

Mindenesetre nem hiszem hogy ha egy ázsiai pasi találkozik egy olyan lánnyal, akiről süt hogy azért van vele csak, mert ázsiai, azt komolyan fogja venni. Én eddig azt tapasztaltam, hogy nem szeretik az ilyesmit. És azt is tapasztaltam, hogy sokszor előítéletesek is emiatt, ha egy lány ismerkedni szeretne velük (főleg ha mondjuk K-pop fan, vagy szereti az ázsiai előadókat, színészeket) hogy biztos csak azért, mert ő is ázsiai.

Most jön a kérdés: én ki akarnék-e költözni?

Nos, én úgy vagyok Ázsiával, hogy... nekem Korea és Japán egyfajta "menedéket" jelent, az itthoni szürke hétköznapok alól. Mindenkinek van valami ami ezt biztosítja. Valakinek a hobbija, valakinek a pia, valakinek a drog, valakinek a rajzolás, a sport, vagy bármi más káros vagy nem káros dolog, de a lényeg hogy ellazítja, elfelejteti vele a gondjait. Én amikor velük foglalkozom, akkor nem gondolok semmi rosszra, vidám leszek, nevetek rajtuk amikor az Idolok színes klipjeit, vicces műsorait, profi előadását nézem... amikor a doramákat nézem, vagy netán animét, mangát olvasok. Imádom hogy annyira más, teljesen elfeledtetnek ezek a dolgok velem mindent. Pontosan azért, mert más.

Ez alapján én is gondolhatnék arra, hogy ha esetleg kiköltöznék Koreába vagy Japánba, az lenne, hogy az én kis menedékem a mindennapok részévé válna, az álomvilágom való világgá válna, és jaj mennyire jó lenne!

De nem. Én ezt nem akarom.

Tudjátok miért?

Mert szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy valamilyen szinten csalódnék. Nyilván valóan én csak a pozitív részével foglalkozom Ázsiának, a negatívval nem, hisz ha szórakozni akarok, miért is foglalkozzak vele? De ha kimennék, akaratlanul szembesülnék a negatívumokkal, és elveszne az a rózsaszín álomvilágom amibe most bármikor belemerülhetek (de persze így is, hogy rózsaszínnek látom, tisztában vagyok vele hogy valójában nem az!).

Ettől függetlenül rettenetesen szeretnék egyszer kint tölteni egy kis időt, hogy azokat a dolgokat amiket szeretek, élőben megtapasztalhassam, megnézhessem, mint turista. Ez az egyik nagy álmom. :)